Szajkófészek

Március 27.-én észrevettem, hogy sűrűn járnak a szajkók az egyik tujára. Bár madár, de a szajkó, szarka, varjú nem szívesen látott vendég a Madaraskertben. Mindegyik fészekrabló. Nem csak a fészkeket fosztják ki, tavaly az egyik kirepült kiscinegémet kapta el egy szajkó.

Másnap is sokat láttam őket. Harmadnap Édesapám segítségével felderítettem a terepet. Jól sejtettem, a tuja tetején ott volt egy elkezdett fészek. Leszedtem. Fontos számomra a sok énekesmadár a kertben. Nem szeretném, ha a szajkók megtizedelnék őket. Van elég kóbor macska nálunk, na meg a nyestek...

Gondoltam ezzel meg van oldva. A létrát ott hagytuk, riasztás képpen.

Másnap reggel a szajkók újra kezdték az építést. Kicsit sem zavarta őket a létra. Eltelt pár nap, mire újra felmásztam. Sokat haladtak. Április 2.-án már sokkal nagyobb volt a fészek, mint mikor először leszedtem.

Újra leszedtem.

Reméltem, hogy nem kell többször felmásznom a hatalmas létrán.

Ennek a fészeknek már volt egy lakója. :D

Nem hittem a szememnek, mikor másnap kinéztem az ablakon. A szajkók megint újra kezdték a fészket. Mindig a délelőtti órákban dolgoztak. Azonnal öltöztem és kimentünk. Lássák, hogy felmászom. Leszedtem azt a pár ágat amit odaraktak, és egy zörgős zacskót rögzítettem a fészek helyére. Ez nem zavarta őket, másnap megint vitték az ágakat, a zacskó mellé...

Felmásztam negyedszerre is és egy nagyobb virágcserepet kötöztem az ágakra, fordítva. Ez már hatott. Megértették.

Azóta nem láttam szajkót a kertben. Győztünk.