A piciket továbbra is figyelemmel követem. Elég nagy területük van, egész nap változtatják a helyüket, nem sokáig maradnak egy helyben. Minden nap hallom a csipogásukat. :)
Május 13.-án reggel nagy hangzavarra lettem figyelmes. Rigók, cinegék riasztottak, ilyenkor biztosan ragadozó van a közelben. Kinéztem az ablakon, és egy szajkó volt a diófánkon, a csőrében lógott valami, azonnal tudtam, hogy az én egyik kiscinegém! Próbáltam megzavarni, siettem le a kertbe. Láttam, hogy kiesik a csőréből a kis szürke gombolyag. Mire leértem, már a fügefa alsó ágán volt a szajkó, de nem volt nála semmi. Elzavartam...
Körbenéztem a diófa alatt, ahol láttam leesni a kiscinegét, de nem találtam. Aztán a fügefa alját kutattam át, ott volt a riadt kiscinege, bámult rám a kis gombszemeivel. Felé nyúltam, mert tudtam, hogy ha hozzá is érek, a szülők tovább fogják etetni. Esetlenül, de elrepült, felszállt a közeli tujára. Egyik szárnya lógott. Közben a szülők "összeszedték" a többieket, távolabb mentek a támadás után. A kicsi nem mozdult, ült némán, lógó szárnyal a fán, sokkot kapott, nem csodálom. :( Vártam, hogy mi lesz, reméltem, hogy nem nagy a baj. Messziről hallottam a szülőket, de a pici nem válaszolt. Tudtam, h csak akkor van esélye, ha csipog. Teltek a percek .. Valamitől megriadt a pici, és odébb repült a kerítésre. Ekkor összeszedte magát, már nem lógott a szárnya. Aztán egyre közelebb hallottam az egyik szülőt, és végre válaszolt a pici! Az anyja jött érte, és el is mentek a többiek után. :) Szerencsésen megúszta a támadást.
Azt tudtam, hogy a szajkó fészekrabló, de azt nem, hogy a kirepült kicsiket is elpusztítja. Aznap és másnap is többször elrepült a kert fölött, a rigók, cinegék hangosan szidták, üldözték minden egyes alkalommal. Nem hiába változtattja a cinege család folyamatosan a helyét, veszélyes lenne a piciknek, ha mindig ugyan ott etetnék őket.
A támadás óta egyre többet látom, hallom őket. :) Már egy hete kirepültek. Május 17.-én is a diófán etettek a szülők.
Nehéz összeszámolni a piciket, eléggé szét vannak szóródva. Május-25.-én 5 pici még biztosan a szülőkkel volt. A legkissebbeket még etetik, de a többiek már keresgélnek. Méretük alapján már nem is lehet megkülönböztetni őket a szülőktől, csak a hangjuk árulja el őket. Folyamatosan kommunikálnak egymással, a szülők még szemmel tartják a fiókákat.
A kirepülés óta körülbelül 20 nap telt el, a picik már egyedül boldogulnak. :) A hangjuk és a fakó színük még elárulja, hogy ők fiatalok. A picik továbbra is összetartanak, a szülők közelében vannak.
A szülőket láttam az odú közelében, így tovább él bennem a remény, hogy talán a második fészekaljat is az 1. B odúban nevelik majd föl. :)
