Szerencsés, ha a kertben van olyan rész, ami nem gondosan rendezett. Hagyjuk, hogy a különböző füvek, virágok, bokrok benőjék. Ez minden élőlény számára búvóhely és egyben táplálék forrás. A szépen lenyírt gyep, a tökéletesen egyenesre vágott bokrok nem nyújtanak elegendő védelmet a madarak, rovarok számára.
Idén decemberben kezdtük az etetést. A legtöbben ismét a mezei verebek voltak.
Mezei veréb
Őket követték a széncinegék.
Széncinege
A balkáni gerlék egész nap a kertben vannak, a legtöbb időt a diófán töltik. A szarkák, szajkók is be-be néznek, nem örülök nekik.
Egy harkály minden nap látogatta az itatót.
Harkály a diófa törzsén.
Ahogy hűlt az idő, megjelentek a kékcinegék is.
Kékcinege ebédel.
Az őszapók is csapatosan jöttek a cinegegolyóra.
Őszapó kecskerágón.
A zöldikék is minden nap itt vannak. Citromcsíz is előfordul nálunk.
Citromcsíz énekel a diófán.
Amikor igazán hideg van, akkor érkeznek a meggyvágók. A rigók mindig itt vannak, gyorsan fogy az alma.
A vörösbegy is napi szinten jár az etetőkre. A kis ökörszem is mindig itt ugrál. Itt vannak a sárgafejű királykák is. Nehéz őket megfigyelni, picik, és villám gyorsak. Leginkább a tuján, fenyőn ugrálnak.
Sárgafejű királyka a fenyőn.
Ahogy a fenyvescinegék is. Többen vannak mint tavaly, bizalmas kis madarak. :)
Fenyvescinege az etető mellett.
A tél második felében érkeznek a tengelicek. Óvatos madarak.
Tengelic
Január legvégén a fenyőrigók is meglátogattak minket. :)
Az elmúlt két hétben végig be voltak fagyva az itatók. A hidegben többet ettek a madarak, mint egész decemberben. Persze jóval többen is voltak.
Most már melegszik az idő, a madarak egyre többet énekelnek, süt a nap. A balkáni gerle búgni kezdett a diófán, és a széncinegék is másképpen énekelnek. Mindenki érzi, hogy lassan itt a tavasz. :)
Még a télen párom készített a madaraknak a kertben egy etetőt. Egy akácfa törzsét leásta a földbe, és az ágait megfúrtuk, a lyukakba mogyorót tettünk. Nyáron új funkciót kapott, Édesapám egyenesre vágta az ágakat, én pedig felfúrtam 1-1 nagy virágalátétet. Az felsőt felöntöttem vízzel, az alsóba pedig poros földet tettem.
Az új, magas itató elkészült áprilisban.
Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy a tavalyi madarak továbbra is az alsó, nagy fürdőt használták. Akik idén nyáron keltek, ők már a magas itatóra mentek inni, fürdeni. :)
Tavaly láttam először sárgafejű királykát a kertünkben, idén is itt voltak. Március 23.-án sikerült lencsevégre kapnom. :)
Sárgafejű királyka a fenyőfánkon. :)
Március végén egy őszapó pár szorgoskodott a kertben. Szedték az ágakról a pókhálót. :) Napokig jöttek mentek, aztán hosszú ideig nem láttuk őket. Végül nyár végén találkoztunk a népes családdal. :) Valahol a közelben költenek ők is.
Május-5.-én egy feketerigó tojó elkezdte a fészeképítést egy szomszéd fán. Az ereszünkből vitte a sarat hozzá, fáradhatatlanul. :) Valószínű sikeres volt a költés, mert rendszeresen etettek a szülők négy kisrigót június elején a kertünkben.
Május-9.-én a fenyőfánkon észrevettük, hogy fészkelnek a balkáni gerlék. Az egyik ablakból is látni. :) A fészek nagyon esetlen, de folyamatosan ülnek rajta. 14.-én hajnalban sajnos valami történt, reggelre már nem voltak meg a tojások. :( Nagy meglepetés volt, hogy pár héttel később ugyan ott próbálkoztak. Egy hét után azonban megint elvitte valami a tojásokat, most fényes nappal. :(
A seregélyek nézegették a 2.D odút, de sosem szálltak a röpnyílásra, mindig elrebbentek, mintha lenne már bent valaki...
Közben a mezei verebek már etették a kicsiket a diófánkon, náluk is kirepült az első fészekalj. :)
Május 10.-én a tuján egy másik gerlepár kezdett fészekrakásba, ott, ahonnan leszedtük a szajkófészket. 1-2 napig építették csak, és már ültek is a tojásokon. Sikeresek voltak. :) A két kicsi június 14.-én már a fészek szélén gyakorolt. Aztán átmentek a mogyoróbokorra, a 2.D felett etették őket rendszeresen. :) Amint kirepültek, a szülők már neki is álltak a következő költésnek. A második fészekalj is sikeresen felnőtt. :) Így már négy pici gerle született nálunk. :) Még etettek a szülők, amikor egyik reggel rengeteg toll volt a kertben. :( A tojót sajnos valami elkapta. :( Szomorú volt látni, ahogy a hím egyedül ül a szokott helyeken. :( A két kicsi még mellette volt. Pár hét után új párt talált, és a régi fészekben próbálkoztak, de nem sikerült felnevelni a kicsiket.
Május 15.-én egy rozsdafarkú folyamatosan járt a rőzsébe. Kíváncsi voltam, szétnéztem. Egy pici lapult az ágak között, őt etették a szülők. :) Június 19.-én kirepült a szomszédban a második fészekalj is. :)
Május 18.-án a poszáta ürüléket hozott a csőrében. :) Kikeltek a picik. Aztán semmi. :( Nem volt sikeres a költés.
Május 22.-én egy hatalmas erdei siklót találtunk a kertben. :( Még sosem láttunk itthon kígyót. Nem örültem, mert tojásokkal, madárfiókákkal táplálkozik. :( Így egyik odú sincs biztonságban. Lehet a verebek is ezért hagyták ott a fészket? Lehet, hogy a balkáni gerlék első tojásait ő ette meg? Próbáltuk befogni, sikertelenül. :( Egy madárbarát kert, sajnos kígyóbarát is. A kígyó valószínű a tűzifával érkezett. Nem láttuk többé.
Nagy volt a mozgás a kertben. Jártak a gerlék, kint röpködött az 1.B-ből mind a 7 pici, sok volt a mezeiveréb. Egy másik pár rigó is fészeképítésbe kezdett a tuján, a poszáták mellett. Június elején ki is kelltek, majd kirepültek. Még sosem láttam gyurgyalagot, most viszont a kertünkben pihentek. :) Az ablakunkból jól láttuk őket, hárman ültek a nyírfa egyik lehajló ágán. :) A seregélyek jöttek-mentek. Barátposzáták jártak a fürdőhöz. Az örvös galambok is minden nap jöttek inni. A harkály is menetrendszerűen jött az öreg akácfára délutánonként. :) Pár naponta elsuhant felettünk a karvaly is.
Sok madár talált otthonra 2023-ban a Madaraskertben. :) Hamar rájönnek, ha értük van a kert, élnek a lehetőségekkel. Sok boldog pillanatot, és állandó madárdalt kapunk cserébe. Megéri! <3
Március 27.-én észrevettem, hogy sűrűn járnak a szajkók az egyik tujára. Bár madár, de a szajkó, szarka, varjú nem szívesen látott vendég a Madaraskertben. Mindegyik fészekrabló. Nem csak a fészkeket fosztják ki, tavaly az egyik kirepült kiscinegémet kapta el egy szajkó.
Másnap is sokat láttam őket. Harmadnap Édesapám segítségével felderítettem a terepet. Jól sejtettem, a tuja tetején ott volt egy elkezdett fészek. Leszedtem. Fontos számomra a sok énekesmadár a kertben. Nem szeretném, ha a szajkók megtizedelnék őket. Van elég kóbor macska nálunk, na meg a nyestek...
Szajkófészek az építés elején.
Gondoltam ezzel meg van oldva. A létrát ott hagytuk, riasztás képpen.
Másnap reggel a szajkók újra kezdték az építést. Kicsit sem zavarta őket a létra. Eltelt pár nap, mire újra felmásztam. Sokat haladtak. Április 2.-án már sokkal nagyobb volt a fészek, mint mikor először leszedtem.
Az újraépített szajkófészek.
Újra leszedtem.
Reméltem, hogy nem kell többször felmásznom a hatalmas létrán.
Édesapám tartja a létrát míg leszedem a második szajkófészket.
Ennek a fészeknek már volt egy lakója. :D
Araszoló a szajkófészekben.
Nem hittem a szememnek, mikor másnap kinéztem az ablakon. A szajkók megint újra kezdték a fészket. Mindig a délelőtti órákban dolgoztak. Azonnal öltöztem és kimentünk. Lássák, hogy felmászom. Leszedtem azt a pár ágat amit odaraktak, és egy zörgős zacskót rögzítettem a fészek helyére. Ez nem zavarta őket, másnap megint vitték az ágakat, a zacskó mellé...
Felmásztam negyedszerre is és egy nagyobb virágcserepet kötöztem az ágakra, fordítva. Ez már hatott. Megértették.
Március 17.-én a szokásos ellenőrző körutamon észrevettem, hogy meg vannak bontva a kőművesméhek által befalazott lyukak. Az egyikből épp kimászott a méh.
Fiatal kőművesméh szemléli a nagyvilágot.
Lassan jött, megfontoltan, bőven volt időm megnézni. :)
Minden nap egyre nagyobb lett a forgalom a darázsgarázs körül.
20.-án fontos események zajlottak.
Párosodó kőművesméhek
Ezek után el is kezdték a fészeképítést.
Március 24.-én már kész fészek is volt.
Az utolsó simításokat végzi fészkén a kőművesméh.
Alatta is nagy munkában volt egy méh.
Máshol még látszott a virágpor.
Készül a fészek.
A hímek elvégezték a feladatukat, nekik egy kis pihenés is belefért.
Hím kőművesméh napozik a kőfalon.
Három csőben pelyhesméh fészek van. :)
Két éve készült el a darázsgarázs, és egyre többen lakják. Így biztosan lesz aki beporozza a gyümölcsfákat, virágokat. :)
Talán még sosem volt ilyen enyhe telünk, mint idén. A 30 kg napraforgómag nem fogyott el. Hiányoztak az etetőről a meggyvágók, zöldikék, tengelicek, őszapók. A nagy melegben nem volt szükséges délebbre, vagy a városba húzódniuk.
A széncinegék, kékcinegék, balkánigerlék, és a hatalmas mezeiveréb csapat rendszeres vendég volt decembertől. De a melegben a rovarok is aktívak voltak, így a rovarevők a magokkal csak kiegészítették a napi menüt. Ha fagy volt éjjel, akkor másnap délelőtt nagy volt a forgalom. Ilyenkor a szarkák, szajkók, rigók is rájártak az etetőre.
Ősz végén visszaköltöztek a kertbe a vörösbegyek és ökörszemek. :) Vörösbegyből ketten, ők rendszeres vendégei voltak az etetőnek.
Vörösbegy
Ökörszemből rekordszámú telel nálunk, hárman vannak. Jellegzetes hangja miatt azonnal tudni hogy itt van, észrevenni viszont nehezebb, pici és villámgyors.
Ökörszem a farakáson.
Mindig jókedvre derít ha látom, ahogy bujkál az ágak között. Gyakran ugrál a kőrakáson is, mintha élvezné. :)
Ökörszem bujkál a kövek között. :D
A farakáson lévő etetőt más is látogatta. :)
Egér az etetőn.
A kertben vannak magas fenyők, minden évben sok toboz van rajtuk. Észrevettem, hogy rendszeresen oda járnak a madarak. Harkály egész tobozt vitt el. A szajkó, szarka is szokta szedegetni a fenyőmagot, de kisebb madarak is kedvelik.
Csíz a magas fenyőfán.
Idén még korábban kezdik majd a madarak a fészekrakást. Február közepén már énekelt a rigó, és a cinegék is egész más hangon szólnak.
A vörösbegyek és ökörszemek még a kertben vannak, de napok kérdése, és ők is visszatérnek a költőhelyükre. :)
Az elmúlt napok sok esőzése után, a szokásos sétám közben vettem észre, hogy pici barna valamik ugrálnak a nedves talajon. Idén már találkoztam barna varangyal, de azok nem ideiek voltak. Számos frissen átalakult kis varangy ugrált a nedves fűben.
A kis varangyok akkorák mint a körmöm.
Eleinte nappal mozognak, és a víz közelében maradnak.
Kis barna varangy a vizes kövön.
Tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe, csak akkor venni észre őket, ha mozognak.
Picike barna varangy szemből.
Eltelt 12 nap, nagyot nőttek a kis varangyok. :)
Egy héttel később már kezd látszani a jellegzetes bőrfelületük.
A barna varangy Európa nagy részén megtalálható. Nálunk körülbelül novembertől februárig tart a hibernációs időszaka. Március végén szaporodnak, csak szaporodásuk vízhez kötött. A nöstények a petezsinórt vízinövények szárára tekerik. Az átalakulásuk nagyjából 3 hónapot vesz ígénybe, ezután hagyják el először a vizet. 3-4 éves korukra érik el az ivarérettséget. 6-9 évig élnek. A szárazföldön táplálkoznak, gilisztával, rovarokkal, pókokkal. Mélyedésekben, kövek alatt húzzák meg magukat napközben.
Barna varangy alvóhelye, virágágyásban.
Hajnalban aktív, nappal ritkán, általában eső után látható kifejlett példány. A nagyobb varangyok inkább gyalogolnak mint ugrálnak. Veszély esetén felfújják testüket, hogy nagyobbnak látszanak. A nőstények testhossza 8-11 cm, a hímeké 5-8 cm.
Ismét a művészméhek építkeznek nálunk. A diófa csöveket foglalták el. Április elején már voltak kész fészkek, de folyamatos a munka, 3-4 bölcső is készül egyszerre.
Nagy munkában van a méhecske.
Egy csőben több petét raknak. Mindegyik petét a felhalmozott virágporra rakják, és fallal választják el egymástól.
Még csillog a friss sárréteg.Hamarosan elkészül egy újabb bölcső.Már elkészült, megszáradt fészkek.
Jelenleg 10 bölcső van teljesen kész. :)
Nem minden fal sikerül elsőre. Többször láttam kidőlt sárfalat, ilyenkor újra kezdik.
A kidőlt fal kívülről, belülről és oldalról.
Lili
Még javában zajlott a téli madáretetés, de a vonuló madarak szépen sorban érkeztek haza.
Február végén láttam az első két seregélyt, a diófánkra szálltak le. Valószínű ők még tovább repültek, mert ezután hetekig nem láttam őket.
03.10. Reggel kinéztem az ablakon, és legnagyobb örömömre, az előző nap kitett almát, egy barátposzáta tojó csipegette. Előző nyáron végig itt volt egy pár a kertben, rendszeresen használták az itatót.
03.11. A második helyezett az örvös galamb lett. A napraforgómagot eszegette a kő etetőn mikor megláttam. Ők is minden nyáron itt vannak, egy közeli magas fenyőfán fészkelnek.
Örvös galamb nyírfán.
03.14. Bár nem vonuló, csupán átalussza a hideg időszakot, de március közepén láttam először a kis denevérünket. Azóta minden este ugyanúgy száll körbe-körbe mint tavaly. A denevérodú még üres, de remélem hamarosan lesznek lakói.
03.16. Megérkezett a mi seregélyünk! A vadvirágos réten szedegetett reggel. Repülésével, énekével könnyen megkülönböztethető más madaraktól. Hozzánk közel fészkeltek előző nyáron. Remélem felfedezik a D típusú odút.
Seregély tollászkodik az esti éneke előtt.
03.23. Egy erdei szürkebegy szállt meg nálunk. Sikerült lefotózni, és beazonosítani a madarat. Még sosem találkoztunk vele. A sűrű bokrosban bújkált, és az avarban keresgélt. Két nap után repült tovább.
Erdei szürkebegy
03.28. Az itatót használta egy hím barátposzáta.
04.03. Még sosem láttam felettünk elszállni gólyát. Most azonban négyet is. :) Köröztek felettünk, majd visszafordultak. A város másik végén szoktak költeni.
04.05. Megérkezett az első rozsdafarkú! Egy tojó használta az itatót. Előző nyáron is itt voltak. Fészektálcákat rögzítettem nekik.
04.07. Reggel kinéztem az ablakon, és egy mezei poszáta fürdött nálunk. Őt is vártuk. Azóta itt szedegeti a pici rovarokat a virágzó fákról.
Tojó mezei poszáta
04.24. Megjöttek a sarlósfecskék. Ma hárman repültek át felettünk, valahol a közelben fészkelnek. Minden nyáron látni a magasban őket.
Idén korán érkezett a jó idő. A kertünkben virágzik a barka, barackfa, ringló. Ilyenkor már ébren vannak a korai méhek, darazsak, így van hol virágport gyűjteniük. Az egész fa zümmög. :) A méhek egész teste sárga. Némelyik lábán hatalmas adag virágpor van.
A barkán gyűjtögető méh egész teste sárga a virágportól.Ő már rengeteg virágport gyűjtött.
A kisebb darazsak is szorgosan gyűjtögetnek.
A barka után nyílik a barack és a ringló, majd szép sorban a többi gyümölcsfa is virágba borul. Ezért fontos a sokféleség, a virágporral táplálkozó élőlényeknek így folyamatos az utánpótlás.
Virágzik a barackfaRingló
Közben az aranyeső is virágba borult. Számos rovar is ébren van már. Ahányszor kimegyek a kertbe, mindig találok valami újat. Itt épp egy tüskés rablópoloskával (Nagusta goedelii) találkoztam. Először tavaly a vadvirágos réten láttam ilyet. Bizar kis élőlény, a csápjait behajtja, ha megijed. Rovarokkal táplálkozik.
Tüskés rablópoloska aranyesőn.
Pázsitviola, pitypang, és sok-sok ibolya díszíti még a kertet. Hamarosan nyílnak a nárciszok, jácintok is. Éppen a kis meténget néztem, amikor megzörrent valami .. így tudtam meg, hogy a gyíkok is felkeltek már a téli álmukból.
Ez volt az eddigi legsikeresebb téli etetésem, és még nincs vége. Első körben 12 kg fehérkölest, vöröskölest és fénymagot rendeltem. Valamint 9 kg napraforgómagot. A széncinegék fedezték fel elsőnek az etetőt. Aztán jöttek a kék és fenyves cinegék, a balkáni gerlék majd rengeteg mezei veréb.
Fenyvescinege
Ahogy hűlt az idő egyre gyakrabban jött az őszapó csapat. A rigók kezdetben csak az almát ették, majd rászoktak az etetőre, ahol napraforgómagot, és az apróra morzsolt faggyúgolyót csipegették.
Feketerigó az etető mellett.
A faggyúgolyót a vörösbegynek és ökörszemnek morzsoltam apróra. Ökörszemet nem láttam az etetőn, a kertben viszont állandó téli vendég. A vörösbegy a hideg beálltával hamar felfedezte az ingyen csemegét. Rendszeres jár az etetőkre.
Vörösbegy
Ahogy egyre több lett a madár már nem csak a három rekeszes etetőt, és a követ töltöttük fel minden nap, hanem egy magasabb, a kert közepén lévő etetőt is. Ide legszívesebben a meggyvágók jártak. Tél közepén már nyolcan látogattak minket, minden nap.
Hím meggyvágó
A magas etetőből a szél sokszor kifújta a magokat. A meggyvágók gyakran ettek a földről az erdei pintyekkel és verebekkel.
Meggyvágó mezei verebek között, háttérben az itatóval.
Utánuk csatlakoztak a zöldikék. Szintén csapatostul. Óvatos madarak, a napraforgót fogyasztják. Decemberre el is fogyott a 9 kg, így újabb 20 kg rendeltem.
Zöldike az itatónál.
Februárban érkeztek hozzánk tengelicék, szintén a magas etetőt választották. Közben elfogyott a 12 kg-os köles keverék is. Mivel nagyon sok madár ígényelte, rászoktam, hogy nem csak az etetőbe teszek, hanem az etetők mellett a földre is szórok magokat. A sok mezei veréb, erdei pinty, és balkáni gerle szívesebben szedegeti innen.
Az hatalmas meggyvágó és a zöldike mellett feltűnt egy picike madár is az etetőn. Csíz is jár hozzánk. :)
Az etetőt ugyan nem látogatták, de láttunk a kertben sárgafejű királykát, a harkályok pedig egész évben itt vannak.
Most már melegszik az idő, ezt a madarak viselkedésén látni, az énekükön hallani. A meggyvágók egyre kevésbé figyelnek a táplálkozásra, egymást zavarják, kergetik.
Meggyvágók veszekednek a magas etetőn.
A madarak most már ki tudják egészíteni a napsütéses napokon rovarokkal a táplálékukat. Kevésbé fogynak a magok, de az etetésre még szükség van. Rövidebb ideig jönnek az etetőkre mint hidegben, de még az összes felsorolt madár napi szinten itt van. A rigókról se feledkezzünk meg, továbbra is szükségük van almára.
Minden nap látogat minket a karvaly is. Az etetőnél ugyan még nem sikerült neki zsákmányt szerezni, de gyakran nálunk fogyasztja el a reggelit, rendszeresen vannak tollkupacok a kertben.
November közepén érdemes elkezdeni a téli madéretetést. Ilyenkor még találnak táplálékot, de már jóval kevesebbet mint ősz elején. Idén új etetőt készítettem. Egy deszkára oldalfalakat erősítettem, és három rekeszre osztottam. Egy méter magas fenyőfa tönkre erősítettem. Az etetőhöz nem készítettem tetőt, mert egy tujasor mellett/alatt helyeztem el, ez megvédi a csapadéktól.
Téli madáretető.
A legnagyobb rekeszbe kölest és fénymagot öntök. Ezt főleg a verebek eszik. Rengetegen vannak, hozzánk mezei verebek járnak, csapatostul. Nagyon hangos, de óvatos társaság. Az itató mellett, a földre is szoktam hinteni köles keveréket, mert sok erdei pinty megfordul nálunk, de ők nem repülnek az etetőre, a földön keresgélnek. Innen viszont szívesen felcsipegetik.
Az etető kisebb részébe napraforgómagot teszek. A cinegék sosem maradnak táplálkozás közben az etetőn. Felkapnak egy magot, és a közeli fákon nyitják fel. Így nekik nem kell nagy tér az etetőn. A napraforgómagra idén már számos madár érkezett hozzánk. Széncinege, kékcinege, fenyvescinege, balkáni gerle, meggyvágó és szajkó.
Fenyvescinege az etetőn.
Először láttam életemben fenyvescinegét. A kertben nem állandó madarunk, ahogy a neve is mutatja, fenyvesekben él. Hideg időben csatlakozni szokott más cinegékhez.
A legkisebb rekeszbe pucolt, apróra tört diót, napraforgómagot és mogyorót teszek. Az ökörszemnek és a vörösbegynek pici, lapos csőre van, nem képesek semmilyen mag feltörésére. Apró rovarokkal táplálkoznak, télen viszont ezeket nélkülözik. Ősztől tavaszig állandó vendégünk, minden nap hallom az éles hangjukat. Igazán hideg időben ők is látogatják az etetőt.
Ha az etetőn van a veréb csapat, a cinegék nem szívesen szállnak rá, ezért a közelben tettem ki egy másik helyen csak napraforgómagot. Egy nagy mohás mészkő mélyedését öntöm tele.
A cinegék mindig ezt választják, ha a verebek is itt vannak.
Az etetőket úgy érdemes elhelyezni, hogy legalább az egyik oldalról fák, bokrok szegélyezzék. Ez biztonságot nyújt a madaraknak. Veszély esetén gyorsan el tudnak bújni. Az állandó jövés-menést a ragadozó madarak hamar észreveszik. Megfigyeltem, hogy egy karvaly napi rendszerességgel repül el alacsonyan, az etető mellett. Az óvatosabb madár, mint az ökörszem, nem is fog az etetőre merészkedni, ha nem védett egyik oldala sem.
Az etető egyik oldala legyen védett, hogy a madarak biztonságban legyenek a ragadozóktól.
Ha éjszaka már rendszeresen fagy, akkor teszem ki a faggyúgolyókat. Ez eredetileg a cinegék tápláléka, mert ők olyan ügyesek, hogy a mozgó golyóból akár fejjel lefelé is képesek táplálkozni. Előző télen rendszeresen látogatták az őszapók is. Meglepően tapasztaltam, hogy a mezei verebeknek sem okoz gondot. A szajkó rajtuk is túltett. Ráült az ágra, ahova kötöztem a golyót, a csőrével felhúzta a madzagnál fogva, majd a lábával odafogta az ághoz, és nyugodtan falatozott. Idén hosszabb madzagra kötöztem a faggyúgolyókat, kíváncsi leszek így is hozzájutnak-e.
A rigókról se feledkezzünk meg. Nekik almát érdemes kitenni, fel kell szúrni egy ágra, hogy könnyebben kicsipegessék. Én ráérek a tél második felében rigót etetni, mert a kertben van almafánk, ezen mindig marad nekik, a fügefát is rendszeresen látogatják.
Az etetés mellett az itatás is nagyon fontos. Hideg időben az itatókat rendszeresen jégteleníteni kell, különben a madarak nem jutnak vízhez.
A fagyos éjszakák után mindig ellenőrizni kell az itatókat.
Lili
November végére már minden lombhullató fa levele lehullott. Ez jó búvóhelyet jelent számos rovarnak. A hó megérkezéséig a madarak itt keresgélnek táplálék után. A kertünkben már csak az örökzöldeken van levél.
Diólevelek a tűztövis alatt.
Ha összegereblyézzük a kertben a leveleket, azzal elvesszük a madaraktól ezt a táplálékforrást. Nagyobb kárt teszünk, mint hasznot. A ráhullott hóval szigetelőréteget alkot, védi a növényeket és az alatta élő állatvilágot. Ha még is ragaszkodunk a kert takarításához, ne mindenhol szedjük össze, részben hagyjuk meg a levéltakarót, gyűjtsük kupacba, vagy söpörjük a bokrok, fák tövébe.
Lehullott mogyorólevelek a bokor alatt.
Az elszáradt levelek nem csak a madaraknak, és a rovaroknak hasznosak, fontos szerepet játszanak a sünök életében. Ősszel a sünök az eddiginél sokkal több táplálékot esznek, készülnek a téli álomra. Nem elég csak hízni, megfelelő fészket is ki kell alakítani, hogy túléljék a telet. Ezt levelekből építik.
A sokféleség megőrzéséhez, a talaj minőségéhez, bizonyos növények, állatok életben maradásához fontos a lehullott levéltakaró.
Október vége van, de még most is találkoztam ékfoltos zengőléggyel a kertben. Érdemes rá vigyázni, virágporral táplálkozik, így segít a beporzásban. Lárvája pedig levéltetveket eszik.
A különböző füvek 3 hónap alatt teljesen benőtték a kitakarított területet. Angol és Olasz perjét látok a réten.
Angol perje, Olasz perje
Sajnos Csenkeszekkel nem találkoztam. Ragadós muhar és disznóparéj viszont volt bőven, rendszeresen gyomláltam. Ibolya, katángkóró, terjőke kígyószisz eddig is volt a kertben. A nyár második felében rukkola, borágó, körömvirág, napraforgó, díszlen és 1-2 fehér virág nőtt a réten. A legtöbb elszórt virágmag, jövő tavaszra fog kinőni. Izgatottan várom a virágözönt. :)
Rukkola és körömvirág, háttérben a darázsgarázzsal.
Ahogy a kertben sétáltam, észrevettem egy atalantalepkét.
Atalantalepke napozik az ereszen.
Nem ritka látvány októberben. Később már délre vonul telelni. Hernyója a csalánon fejlődik.
Minden élőlény számára nagyon fontosak a fák. A madaraknak, rovaroknak nem csak oxigént, hanem lakóhelyet, táplálékforrást és búvóhelyet is jelentenek.
Nálunk cseresznye, meggy, alma, körte, szilva, ringló, dió, füge, nyír és fenyőfák vannak. Ezen kívül tuja és számos mogyoró bokor van a kertben. A gyümölcsfákon virágzáskor nagy a forgalom, zúg a fa a sok méhecskétől. Később a helyüket átveszik a madarak, ilyenkor már a legtöbb madárnál megvan az első fészekalj. A gyümölcsfákon mindig keresgélnek a széncinegék. A levelek között bújnak meg a hernyók, rovarok. A diófát is kedvelik, itt etették nyáron a kirepült fiókákat. Napokig hallgattam az állandó, követelődző csipogást. :D Most, hogy beérett a dió, a hibás burkok alatt keresgélnek.
Az őszapó csapat minden nap, meghatározott időpontban jön látogatni, hangyákat szedegetnek a levelekről.
Az érett fügére a darazsak, hangyák, legyek, muslincák, poloskák járnak rá.
A rigók csak az első komolyabb lehülés után kezdik csipkedni a fügét.
Feketerigó
A fán maradt almákat szintén ők fogják elfogyasztani.
A nyírfán egész nyáron itt volt a kis poszáta, kapkodta a pici rovarokat.
Nyár elején vettem észre, hogy az egyik tujára gyakran szállnak balkáni gerlék. Reméltem, hogy fészket raknak. Egy nagyon szeles éjszaka után azonban a földön, összetörve találtam meg a két hófehér tojást. :( Augusztus végén viszont a másik tuján észrevettem egy riadt szempárt, majd még egyet. Sikeresen kikeltek a picik, azóta már ki is repültek. Egy darabig estére még visszajártak a fészek közelébe, illetve napközben itt etettek a szülők. A balkáni gerle pár védte a fészek környékét. Mikor egy örvös galamb merészkedett az itatóhoz, azonnal elkergették. Így már értettem, hogy miért csökkent ennyire az itatóm madárforgalma.
Ha madarat szeretnénk a kertünkben, a fák sem hiányozhatnak, nélkülözhetetlen az életükhöz, és minden élőlény életben maradásához. Elnyelik a szén-dioxidot, és oxigént termelnek. Nagy melegben, a lombkoronájuk alatt mindig hűvösebb van, megfékezik a hőt, a szelet és tompítják a zajokat. A gyökereik védik a talajt az eróziótól, és termékennyé teszik. Az állatok nagy része erdőhöz kötött. Fák hiányában felborul az egyensúly, nem lehet fenntartani a sokféleséget.
Úgy érdemes összeválogatni a kertben ültetett virágokat, hogy kora tavasztól, késő őszig folyamatosan virágozzanak. Így az év nagy részében díszítik a kertet, ezzel pedig segítjük a virágport gyűjtő rovarokat. Már október van, a kertben még virágzik a rukkola, bársonyvirág, borágó, körömvirág és egy-két vadvirág. A leglátványosabb és legnépszerűbb azonban az őszirózsa. A világos órákban tele van rovarokkal. Itt vannak a még aktív káposztalepkék.
Káposztalepke
Állandó vendég a poszméh és a házi méh.
PoszméhHázi méh
A sötétszárnyú tőrösdarázs is ide jár.
Sötétszárnyú tőrösdarázs
Találkoztam nagy iszapléggyel.
Nagy iszaplégy
Sok apróbb méh és légy is látogatja az őszirózsát.
Az ékfoltos zengőlégy másik virágot választott. :)
Ékfoltos zengőlégy
Lili
A kert egy másik részén találtam madárbirset. Átültettem, vettem még hozzá, ez is szépen díszít, és talajtakarónak, búvóhelynek tökéletes lesz. Szerencsések vagyunk, mert ezek mellett még bodza és csipkebogyó is van nálunk. :)
Orgona irtás közben találtam a telekhatáron egy galagonyabokrot. :) Örültem neki, ennek a termését is fogyasztják a madarak, illetve finom teát lehet belőle készíteni. Úgy döntöttem, hogy ültetek még mellé párat. A már meglévő bokron lett is termés.
Szerettem volna minnél több olyan növényt, ami egész évben búvóhelyet nyújt a madaraknak. E-mellett fészkelőhelyet és táplálékot is biztosít. A telek egyik oldalán végig orgona van, ez elég agresszíven terjed, a gyökerekből mindenhol új hajtások nőnek. Mivel 1,5 métert már biztosan levett a kertből, úgy döntöttem visszavágom ameddig lehet, és a helyére tűztövist ültetek. Ez örökzöld, így egész évben jó búvóhely. A sűrű tüskés ágai pár éven belül fészeképítésre is alkalmasak lesznek, a bogyóját pedig kedvelik a madarak. Így télen lesz mit enniük.
Lili
Tavasszal a kert másik szélére napraforgómagot ültettem a madaraknak. Gondoltam, hogy őszre jó lesz nekik. Ki is nőttek szépen, viszont a csírákat elkezdték enni az örvös galambok, így le kellett takarnom. A napraforgókat ez egyáltalán nem zavarta, szépen nőttek. Nagyon sűrűn ültettem, így elég csenevészek lettek, pici fejük lett csak, de van bennük mag. Közben kicsit változott a terv ezen a részen is. Így a száradásnak indult napraforgó termést betakarítottam. Ezeket majd kiakasztom télen a cinegéknek.
Napraforgó
A napraforgó helyére pedig vesszős kölest ültettem. :) Barátposzáták is vannak a kertünkben, azt remélem, hogy ha már sűrű lesz a díszfű, esetleg fészkelnek benne.
Lili
Nyár közepén úgy döntöttünk belevágunk a vadvirágos rét kialakításába. Felástuk, kitakarítottuk a területet. A fűmagot beszerezni nem is olyan egyszerű, mert mindenhol csak a "focipályához" szükséges fűmag kapható. Végül találtunk egy fűmegkeveréket, amiben angolperje, olaszperje, vörös csenkesz és nádképű csenkesz volt. Következtek a virágmagok. Nem is tudom miért kerestem áruházban, hiszen a környéken élő vadvirágokat szerettem volna behozni a kertbe. Maradt a legegyszerűbb megoldás. Bárhova mentünk, volt nálam kis doboz, és ha láttam szimpatikus virágot, és volt már magja, szedtem. Ez legegyszerűbb egy-egy kiránduláson. Rengeteg magot gyűjtöttem. :D Pipacsot, vasvirágot, zsályát, cickafarkat, díszlent, haranglábat, és még sok félét, aminek nem tudom a nevét. Ez lesz a jövő tavaszi kutatómunkám, ha kinőttek.
Vasvirág
A sok magot összekevertük, kiszórtuk, majd begereblyéztük. Minden nap locsoltuk, és néztük, hogy nő a fű. :D
Tavasszal az első dolgom volt, hogy fürdőt készítettem a madaraknak. Nagy méretű virágalátétet ástam le a földbe és feltöltöttem vízzel. Állandó volt a jövés-menés.
